A sportolás után jelentkező izomláz szinte mindenkinek ismerős jelenség,
legyen szó kezdő túrázóról vagy tapasztalt mászóról. Az alkar feszülése, a vállak tompa fájdalma, a combok és a törzs merevsége mind arra utalnak, hogy a testünk komoly terhelésnek volt kitéve. De mi okozza valójában az izomlázat, és mit tehetünk ellene – vagy még jobb, hogyan előzhetjük meg?
Az izomláz biológiai háttere
Az izomláz – szakszóval késleltetett izomfájdalom (DOMS – Delayed Onset Muscle Soreness) – nem a tejsav felhalmozódásának következménye, ahogy azt sokáig hitték. A modern sportélettani kutatások szerint az izomláz fő oka az izmokat alkotó izomrostok mikrosérülése.
Hegymászás során különösen nagy szerepet kapnak az excentrikus izomösszehúzódások. Ilyenkor az izom aktív feszülés közben nyúlik meg. Ezek a terhelések mikroszkopikus szinten apró szakadásokhoz vezetnek az izomrostokban és a kötőszövetben (mint minden edzés közben).
A szervezet erre egyfajta gyulladásos reakcióval válaszol: megnő a véráramlás, immunsejtek érkeznek a sérült területre, és megindul a regeneráció. Ez a folyamat okozza az izomfeszülést, fájdalmat és merevséget, amely jellemzően 12–48 órával az edzés vagy mászás után jelentkezik, és akár 3–5 napig is eltarthat.
Miért hitték sokáig, hogy a tejsav a bűnös?
Edzés közben – főleg nagy intenzitásnál – az izmokban megnő a laktát szintje, ami égő érzést, feszülést okoz. Ez az érzés:
- edzés közben vagy közvetlenül utána jelentkezik,
- pár percen–órán belül elmúlik, mindenki érezte már.
Ez látványosan egybeesik a terheléssel, ezért logikusnak tűnt, hogy a későbbi izomfájdalomért is ez felel. A gond csak az, hogy az izomláz nem ekkor, hanem 12–48 órával később alakul ki.
A sportélettanban már szakmailag elfogadott tény, hogy nem a tejsav (laktát) okozza az izomlázat.
A laktát átmeneti energiahordozó, és 1-2 órán belül kiürül az izmokból és a vérből. A szervezet folyamatosan, minden izomban, sőt az agyban is felhasználja energiaként.
Hogyan érintettek a hegymászók?
A túrázás, hegymászás, sziklamászás hosszú ideig tartó statikus terhelést ró az izmokra, extrém módon igénybe veszi végtagok és a törzs izmait, gyakran olyan izomcsoportokat használ, amelyek más sportokban kevésbé aktívak.
Az izomláz nem csak a kezdőket sújtja, gyakran megjelenhet edzett embereknél is. Új mozgásformák kipróbálásakor, hosszú kihagyás után, vagy intenzitás növelésekor borítékolható az izomláz megjelenése.
Megelőzés
Bár teljesen elkerülni nem mindig lehet, az izomláz mértéke körültekintéssel jelentősen csökkenthető:
- Alapos bemelegítés
Legalább 10-15 perc célzott bemelegítés ajánlott: vállkörzések, gumiszalagos gyakorlatok, sport specifikus rávezető gyakorlatok, fokozatos terhelés. A jól bemelegített izom rugalmasabb és ellenállóbb. - Fokozatosság elve
Új mászóstílus, nehezebb utak vagy nagyobb edzésvolumen esetén különösen fontos a terhelés fokozatos növelése. - Regeneráció beépítése
Az edzésnapok közé iktass pihenőnapokat, illetve könnyű, technikás mászásokat. Az izom fejlődése nem edzés közben, hanem pihenés, regeneráció során történik! - Megfelelő folyadék- és tápanyagbevitel
A hidratáltság és a megfelelő fehérjebevitel segíti az izomrostok helyreállítását. Hegymászóknál gyakran alulértékelt tényező.
Mit tegyél izomláz esetén?
Ha az izomláz már jelen van, felesleges cél az azonnali „eltüntetés”, inkább a regeneráció támogatására koncentráljunk:
- Aktív regeneráció: könnyű mozgás, séta, mobilizáló gyakorlatok
- Nyújtás és hengerezés: óvatosan, fájdalomhatárig
- Meleg zuhany vagy szauna: serkenti a vérkeringést
- Hideg-meleg váltózuhany: csökkentheti a tüneteket
- Megfelelő alvás: az egyik legfontosabb regenerációs tényező
Fontos: erős izomláz esetén nem ajánlott intenzív sporttal terhelni az érintett izomcsoportokat, mert ez növeli a sérülés kockázatát.